News




















































































Raoul Wallenberg--"Emberiség az embertelenségben"

Magyar Krónika, Montreal, October 17, 2003, p.3.

Ádám Christopher

Montreal belvárosa kellõs közepén van egy kissé elrejtett és bekerített udvar. Egyik oldalán állnak a régi, impozáns Anglikán katedrális kofalai míg az udvar másik oldalán a Place de la Cathédrale felhokarcoló irodaépület tornyosodik a város felett. Körülvéve és talán védve is a belvárosban tolakodó embertömegektõl és az üzletek és szórakozóhelyekrõl rikító neon reklámtábláktól, ez a kis udvar a csendes, nyugodt elmélkedés helye. De a padokon, virágokon és vizeskúton kívül, ez az udvar otthont ad a huszadik század és a modern magyarországi történelem egyik legjelentõsebb figurája emlékének. Virágok között és az udvar védelmében áll egy bronz szobor és tábla, amely a Wallenberg névhez fûzõdõ emberiség, bátorság és megértés emlékét örökíti meg.

Raul Wallenberg (1912- ? ) Budapest és az egész Magyarország egyik legvéresebb és legembertelenebb korszakában tett tanúbizonyságot emberségérõl. Budapest 1944 október 15-tõl december 23.-ig a nyilasok irányítása alatt volt és a már lassan romokban heverõ hitleri német birodalom egyik utolsó bázisa maradt az agyonbombázott és ostrom alatt lévõ magyar fõváros. A svéd diplomata és az amerikai Háborús Menekültügyi Hivatal Magyarországra kihelyezett küldöttje jelentõs szerepet játszott a fõvárosi zsidóság megmentésében, olyan környezetben, melyben az utolsó napjait élõ Szálasi Ferenc kormány egyre terrorisztikusabbá és kaotikusabbá tett. A vidéki zsidóság szinte egészét már 1944 május és júniusában deportálták Magyarországról a koncentrációstáborokba, de miután Horthy Miklós kormányzó, valószínûleg nemzetközi nyomásra, leállíttatta a magyar és német hatóságokat. Azonban késõbb, a nyilaspuccs után helyzetük bizonytalanabbá vált. A háború utolsó hónapjaiban Wallenberg fáradhatatlanul dolgozott veszélyekkel teli klandesztin misszióján.

A fiatal, 32 éves Wallenberg fõtevékenysége a meghamisított védlevelek és útlevelek kiadása volt. Ezek a dokumentumok azt állították, hogy tulajdonosa a svéd állam és a Vöröskereszt explicit védelmében részesül, ugyanakkor Svédország csak retróaktivan nyújtott menedéket a precedens nélküli dokumentumok alapján. Wallenberg ez irányú tevékenységének köszönhetõen, több tízezer magyar zsidó részesült menlevélben. Azonban feltehetõen közel 100,000 ilyen dokumentum keletkezett Wallenberg, a svájci követség, a Vatikán, valamint portugál, el salvadori, nicaraguai és érdekes módon egyes a Franco-vezette Spanyolországát képviselõ diplomaták és áldiplomaták jelentõs veszélyeket felvállaló humanitárius törekvéseinek köszönhetõen.

A Wallenberg nevéhez fûzõdõ budapesti védett házak játszották a legnagyobb szerepet a zsidó lakosság megmentésében. Akiknek volt valamilyen menlevelük azok elméletileg relatív biztonságban tölthették a nyilas hatalom utolsó heteit különbözõ országok és szervezetek által fenntartott védett házakban. Összesen 72 ilyen ház létezett, a XIII. kerületi Szent István Park és Pozsonyi út környékén. November 15-tõl kisebb-nagyobb önkéntesen mûködõ terror-csoportok többször megtámadták a házakat. Ungváry Krisztián történész kimutatja Budapest Ostroma címû könyvében, hogy ez valóban sokszor veszélyes hely volt, hiszen a Dunához közel, a nyilasok könnyebben tudtak több száz embert a Dunapartnál sortuzben kivégezni. Például még 1945. január 7-én is folytak a terror akciók, amikor a Vadász utcai svéd ház 130 lakóját kivégezték a Dunánál. Összesen 40,000 üldözött talált menedéket a deportálások, kivégzések és a gettóba való toloncolás elõl.

Wallenberg tehát kulcsfontosságú volt a menlevelek kiállításában, a védett házak rendszere kialakításában és fenntartásában valamint ott élõ menekültek élelmiszerrel való ellátásában. A svéd diplomata sorsa azonban szomorúan ironikusnak bizonyult. Megmenekülve a nyilasok és német katonák elõl, 1945. január 19-én szovjet katonák letartóztatták Wallenberget, és azóta sorsa homályos. Valószínuleg a Szovjetunióba toloncolták és fogságban halt meg. Miért is tartóztatták le a szovjetek a nyilasok ellen harcoló, ellenálló Wallenberg-t? Ungváry értelmezése az egyik legfontosabb ok az volt, hogy Wallenberg tudott, és állítólag voltak dokumentumai is a katyini mészárlásról. Erre a részletre fel is figyelt a szovjet kémelhárító rendszer. Egy másik ok, hogy a szovjetek ellenséget láttak a svéd diplomatában az volt, hogy nem csak diplomataként muködött hanem az amerikai Háborús Menekültügyi Hivatal küldöttje volt, és innen is pénzelték Wallenberg akcióit. A Hivatal feltehetõen kapcsolatban állt az amerikai titkosszolgálati hálózattal is, így Wallenberg veszélyes személy volt a szovjetek szemében. Érdekes módon talán a Wallenberg-ügy lehetet az egyik elsõ jele és maga Wallenberg elso áldozata a közelgõ hideg háborúnak.

Magyarországon a kommunista rendszer alatt nem mindig volt népszerû Wallenberg, és történetére sokszor nem fordítottak hangsúlyt. Például az 1968-ban nyomtatott, egyébként eléggé terjedelmes Akadémiai Kiadó lexikonja említést sem tesz Wallenbergrõl. A rendszerváltás után már a Wallenberg-ügy Magyarországon is nyilvános-Forumokban keltett érdeklõdést és a megemlékezési folyamat útnak indult. Kanadában azonban már 1985-ben Wallenberget tiszteletbeli kanadai állampolgárnak választották meg. Montrealban 1995-ben helyezték el Paul Lancz alkotását és éppen pár hete nyitották meg a Place de la Cathédrale-ban lévo Wallenberg kiállítást.

A kérdés az, hogy Wallenbergrõl ma, hogyan is emlékezünk meg? Raul Wallenberg személyéhez sok jelzõ fûzõdik. A szovjetek szerint veszélyes kém, de nyugaton máskép látták. Wallenberg az igazság konok harcosa volt, az emberiség kiemelkedõ példája, a bátorság jelképe, keresztény, elszánt és humanitárius. Emlékéhez szintén oda tartozik a Talmud gyakran hangoztatott idézete: "aki megment egy életet, az olyan mint ha megmentette volna maga a világ egészét."

A kollektív emlékezetben nem kap sok helyet a Wallenberg mellet mûködõ többi diplomata, áldiplomata, szerzetes és humanitárius dolgozó akik szinten részt vettek a zsidóság megmentésében. De a történet és talán az "üzenet" megmaradt: látjuk, hogy még az embertelenségben sem halt meg az emberiesség, és Raul Wallenberg egy kimagasló személy volt aki Budapest egyik legsötétebb és legveszélyesebb napjaiban az üldözött zsidóság megmentésén fáradhatatlanul munkálkodott.