Kanada--Egy
ország, két nemzet?
(Magyar Krónika,
2006. december 1., 1-2. oldal.)
Ádám
Christopher
Stephen Harper, Kanada konzervatív kormányfõje
megtette azt, amire idáig nem volt példa az ország
történelmében. November 27-én, egy
sötét, esõs éjszakán, Kanada csendes
fõvárosában elfogadtatta a kanadai parlamentben
266 igennel és összesen 16 ellenszavazattal
kormányának elõterjesztését, mely
elismeri a québeci nemzet létezését. Az
ellenzéki liberálisok többsége, a
szeparatista Québeci Blokk és a szocialista Új
Demokrata Párt képviselõi mind
támogatták a kormány javaslatát, mely ugyan
nem ad semmilyen új alkotmányos jogot a 7,5
milliós Québec tartománynak, de mégis
jelentõs horderejû abban a társadalomban, mely az
1995-ben rendezett népszavazáson néhány
ezer szavazat hiján, majdnem leszakadt Kanadától.
Nyilvánvaló, hogy reálpolitikai és
stratégiai megfontolások mozgatják a
miniszterelnököt. Harper bizonyára azt is felfogta,
hogy tûzzel játszik, amikor elõhozza ezt a
kényes nemzeti kérdést, melynek
szerencsétlen kezelése nemcsak hogy elsodorhatja
kisebbségi kormányát, de akár Kanada
egységét is veszélyeztetheti.
A québeci kérdés heves indulatokat vált ki
a kanadaiakból és ennek ékes bizonyitéka
Michael Chong, a kormányközi ügyekért
felelõs miniszter váratlan lemondása
néhány órával az ominózus parlamenti
szavazás elõtt. Chong azzal érvelt, hogy nem tudja
támogatni kormányának
elõterjesztését, mivel a "Québeci
lakosság nemzetként való elismerése
egyenlõ az etnikai nacionalizmus
elismerésével. Lojális vagyok
pártomhoz
és pártom vezetõjéhez, de
elsõszámû lojalitásomat országom
élvezi." Chong szavaival minden bizonnyal a kanadai
lakosság jelentõs része egyetért és
a parlamentben nem õ az egyetlen, aki ellenzi a kormány
és valamennyi ellenzéki párt által
támogatott inditványt. Gerard Kennedy, a Liberális
Párt e hétvégén rendezésre
kerülõ tisztújitó kongresszusának
pártelnöki jelöltje is tiltakozik az inditvány
ellen. Tiltakozása azonban hiábavaló, mivel
a többi esélyes jelölt és a liberális
képviselõk jelentõs része támogatja
a kormány indítványát.
Chong lemondása kinos lesz Harper számára, de a
miniszterelnök valószinûleg azzal számol, hogy
a kiesés ellenére döntése
stratégiailag helyes volt. A kanadai parlament
mindenképpen szembe találta volna magát a nemzeti
kérdéssel, hiszen az 54 képviselõvel
rendelkezõ Québeci Blokk vezetõje, Gilles Duceppe,
néhány hete már jelezte, hogy
indítványt terjeszt elõ, mely elismerné,
hogy Québec tartomány egy nemzetet képez. Duceppe
a kanadai politikai elit egyik legtapasztaltabb politikusa és
felismerte, hogy inditványa idõzített
bimbával egyenértékû, mely, amikor
robban, darabokra töri szét mind a
konzervatívok mind a liberálisok
esélyét Québecben a következõ
parlamenti választáson. A francia tartományban
összesen 10 képviselõvel rendelkezõ
konzervatívok nem alakíthatnak többségi
kormányt a 2007-ben esedékes választáson
mandátumaik számának növelése
nélkül. A liberálisok pedig így is alig
tudnak nyerni Québecben, a multikulturális,
montreáli választókerületeken kivül.
Ezért Harper szívességet tett a Konzervativ
Párt québeci szárnyának, de még
inkább ritka gesztussal szolgált a Liberális
Pártnak, mely óriási politikai botrány
elé nézett volna hétvégi
tisztújitó kongresszusán, ahol az ország
egységét hirdetõ föderalisták csaptak
volna össze a nemzeti elismerést követelõ
québeci liberálisokkal.
Elsõ látásra, Harper manõverei akár
a zsenialitás határát súrolják.
Múlt héten a parlament folyosóin
áldogáló riporterek alig figyeltek fel arra, hogy
a parlament plenáris ülése elõtt, a
miniszterelnök és Bill Graham, a Liberális
Párt ideiglenes vezetõje egy mellékfolyosón
beszélgetett. Néhány percre rá, Stephen
Harper felállt a parlamentben és a liberális
képviselõk álló
ovációjára bejelentette, hogy kormánya
elismeri, hogy a québeci nép egy nemzetet alkot az
egységes Kanadán belül. "Alkotnak-e a
québeciek egy nemzetet? A válasz: igen. Alkotnak-e a
québeciek független nemzetet? A válasz: nem,
és örökre ez marad"--mondta nyomatékkal Harper
miniszterelnök. A Québeci Blokk frakciója semmit sem
tudott az ellenük irányuló
konzervativ-liberális összefogásról és
Duceppe ingerültsége látható volt
elvörösödõ arcán és, amikor
késöbb az újságiróknak beismerte, hogy
teljesen meglepte Harper lépése.
A québeci szeparatisták egyik percrõl a
másikra rendkivül kinos helyzetbe kerültek, hiszen
Harper indítványa nemsak hogy meghatározta Kanada
oszthatatlanságát, de a Blokk
elõterjesztésével ellentétben nem a
québeci tartományt, hanem csupán a
tartomány francia többségû
lakosságát ismerte el nemzetként. A
szeparatisták számára így
mindenképpen vesztes helyzet állt elõ. Ha az
inditvány ellen szavaznak keresztülhúzzák
saját politikai jövõjüket, hiszen
mindenképpen szürreális állapot lenne, ha
éppen a Québeci Blokk utasitja el a québeci nemzet
létezését elismerõ
indítványt. Ha pedig megszavazzák a konzervativ
elõterjesztést, akkor kénytelenek
egyetérteni azzal is, hogy a québeci nemzet az
egységes Kanadán belül létezik. Az
obligát hõbörgés és
felháborodás után, Duceppe pártja
egységesen megszavazta Harper inditványát.
Az ügyes stratégiai húzás ellenére, a
konzervatív miniszterelnök jelentõs
problémával találja majd magát szembe. Az
indítvány nem ad választ arra, hogy pontosan ki is
tartozik a "québeci nemzethez?" A bevándorlók,
azok gyermekei és a tartomány több mint 700 ezres
angol kisebbsége soha sem azonosult a québeci
identítással, mely történetesen szinte
kizárólag a francia, fehér és
(nominálisan) katolikus lakosságot foglalta
magába. A legújabb felmérés pedig azt
mutatja, hogy a québeci lakosság 35
százaléka nem kiván egy "québeci nemzethez"
tartozni. A veszély éppen az amire Michael Chong, Gerard
Kennedy és számos elemzõ is figyelmeztet,
hogy az etnikai alapú nacionalizmus feltámad. Ez
pedig nem alaptalan riogatás, legalábbis mindazok
számára akik nyílt diszkriminációt
kénytelenek elszenvedni abban a tartományban ahol fekete
festékkel kell eltüntetni angol szavakat
utcatáblákon, ahol törvény tiltja az angol
használatát közterületeken és ahol
bevándorlók gyermekei és a kanadai-franciák
nem járhatnak angol nyelvû általános
iskolákba. Továbbá azok számára sem
tünhet alaptalan veszélynek az etnikai alapú
nacionalizmus, akik emlékeznek Jacques Parizeau, Québec
egykori szeparatista kormányfõjének szavaira az
1995-ös népszavazás éjszakáján:
"Nagyon akartam nyerni. Olyan közel voltunk egy ország
létesitéséhez (...) Igaz, hogy
veszítettünk, de tulajdonképpen miért? A
válasz: a pénz és az etnikai szavazat miatt."
Volt kanadai kormányfõk, mint például a
konzervatív Brian Mulroney, a liberális Pierre Trudeau
és Jean Chrétien már tudták, hogy milyen
veszélyekkel járhat a québeci nemzeti
kérdés feltárása. Politikailag Stephen
Harper ügyes stratégának bizonyult.
Kérdéses azonban, hogy ezzel együtt milyen
szellemeket engedett ki még a palackból.