A magyarországi médiatörvény komoly médiavisszhangot váltott ki Kanadában. Az ország legnagyobb és legtekintélyesebb napi és hetilapjai elemezték a témát, köztük a Globe and Mail, a Macleans és a National Post. Mindegyik esetben az derülhetett ki a kanadai olvasó számára, hogy a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) és az általa alkalmazott új médiaalkotmány elfogadásával jelentősen sérül a sajtószabadság és egyre komolyabb szerepet játszik a kétharmados többséggel rendelkező kormánypárt, mind a közszolgálati, mind a magántulajdonú média szabályozásában. De a kanadai lapokban olvasható bírálatok néhány kanadai magyar újságnál és közösségi szervezetnél heves ellenreakciót váltottak ki. Az „Igazságot Magyarországnak!” című kétnyelvű felhívásukban a kanadai bírálatokat álszentnek nyilvánították, hiszen a Kanadai Rádió és Televízió Bizottság (Canadian Radio-Television Commission, CRTC) is „igen szigorú” előírások mentén szabályozza a kanadai médiát. i
A CRTC valóban fontos szerepet játszik a kanadai média szabályozásában, de mégis határozott különbségek vannak a kanadai és magyarországi gyakorlat és alkalmazás között. Kanadában aligha vádolható a CRTC azzal, hogy pártpolitikai elfogultságai lennének, és a testület vezetőségét sohasem pártközpontokból delegálták. Bár Kanadában is a kormány választhatja ki a testület vezetőit, közösen végzi a szelekciós folyamatot a Privy Council – az állam tanácsadói testülete – és a Nemzeti Örökségi Minisztérium.ii Továbbá a CRTC a kanadai parlamentnek is felel, így az ellenzéki pártok bírálataival is bármikor szembesülhet.
Fontos különbség szintén az NMHH és a CRTC között, hogy az állami médiatanács inkább közvetett módon szabályozza a magántulajdonú médiát, míg közvetlenül csak a közszolgálati médiát regulázhatja. A privát televíziók és rádiók felügyelete a kormánytól független Kanadai Műsorszolgáltatási Szabályozó Tanács (Canadian Broadcast Standards Council, CBSC) hatásköréhez tartozik. Ellenben az NMHH-val, az 1990-ben alakult CBSC azzal a filozófiával működik, hogy a magántulajdonú média önmagát is tudja szabályozni, így nincs mindig szükség az állam közvetlen szerepvállalására. A CRTC csak akkor bírálhatja felül a CBSC tagjaival szemben hozott döntéseket, amennyiben komoly nyilvános vitát váltott ki egy magántulajdonú médiaorgánum magatartása, vagy ha rendkívül ellentmondásosnak bizonyul a CBSC egyes döntése.
Előfordulhat, hogy éppen az állami CRTC szólítja fel a független CBSC-t, hogy vizsgáljon felül egy-egy olyan döntést, amely túlságosan szigorúan próbálja szabályozni egyes televízió, vagy rádió állomás szerkesztői döntéseit. Például amikor a CBSC úgy döntött, hogy elfogadhatatlan volt a Dire Straits nevű Grammy-díjas rock együttes „Money for Nothing” című dalszáma, mivel abban a „faggot” (köcsög) szó is szerepel, a CRTC felszólította az önszabályozó testületet, hogy vizsgálja felül döntését.iii A CRTC jelezte, hogy több mint 250 panasz érkezett írásban az állami médiatanácshoz a független médiabizottság döntése nyomán. A Dire Straits körüli botrány azonban azt is nyilvánvalóvá tette, hogy a kanadai lakosság jelentős része nem érti a különbséget a CRTC és a CBSC között, hiszen a 250 hivatalos panasszal élő hallgató többsége számára nem volt teljesen világos, hogy a „Money for Nothing” betiltásáért nem az állami testület felel.
A CRTC nem kötelezte a CBSC-t, hogy vonja vissza betiltását, de továbbította a független testülethez a 250 panaszt és egy országos, a közvélemény felmérésével megbízott bizottság létrehozását javasolta, amely kiderítheti, vajon tényleg felháborodnak-e a kanadaiak azon, ha egy dalszámban szerepel a „faggot” kifejezés. A CBSC azonban továbbra is úgy véli, hogy a brit rock együttes szerzeménye sérti a testület emberi jogi és kisebbségvédelmi kódexét, hiszen bántó lehet a homoszexuális rádióhallgatók számára.iv A CBSC szerint a jövőben abban az esetben lehetne lejátszani a Dire Straits számot, ha kicenzúrázzák belőle a „faggot” kifejezést. Ellenben a magyarországi Ice-T botránnyal, Kanadában éppenséggel az állam próbálta védeni a szabad sajtót a túlbuzgó független önszabályozók ellen, még akkor is, ha a zeneszámban használt kifejezés önmagában valóban sértő és lealacsonyító lehet a melegek számára.
Különösen pikáns ügynek bizonyult a „Money for Nothing” betiltása azáltal, hogy éppen az állami testület próbálta meggyőzni a független tanácsot arról, hogy ebben az esetben túl szigorúan vették az önszabályozás fogalmát. Pedig a CBSC szerint az állami „formalitások súlyos bunkósbotja” nélkül is megegyezhetnek a magántulajdonú média és sajtótermékek egy etikai kódex betartásáról.v Tehát eredetileg éppen úgy gondolták, hogy a független szervezet létrehozásával mindenképpen erősödik a sajtószabadság. De a CBSC etikai kódexe valóban szigorú, és rendkívül komolyan veszi a kisebbségvédelmet. A média nem közölhet olyan tartalmat, mely negatív fényben mutat be egyes faji, nép, vagy vallási csoportot, illetve szintén mellőzni kell a szexuális orientáció sztereotipikus vagy elutasító bemutatását.vi A kiskorúak védelmét tartja szem előtt a CBSC azon kódexe, amely arra kötelezi a televízió állomásokat, hogy csak este kilenc után és reggel hat óra előtt sugározzanak olyan tartalmakat, amely kizárólag a felnőtt nézőközönséghez szól.vii
A CRTC kulcsfontosságú szerepet játszik az angol és francia-nyelvű közszolgálati média szabályozásában, ám ezen kívül az egyik legfontosabb célkitűzése a kanadai médiatartalom támogatása, különösen az amerikai termékekkel szemben. Amikor 1968-ban megalakult a testület, éppen a kanadai tulajdonú médiaorgánumok helyzetét kívánta megerősíteni.viii A CRTC legfontosabb feladata az úgynevezett „Can-Con” szabályozás valamennyi televízió- és rádióállomás által való betartásának felügyelete. A Can-Con (Canadian Content – Kanadai Tartalom) szabályzat deklarált célja a hazai tartalom, illetve a kanadai filmipar védelme. A kanadai műsor és filmkészítők számára jelentős kihívást jelent a náluk sokkal nagyobb amerikai filmipar. Éppen ezért az CRTC a Can-Con-ra hivatkozva korlátozhatja az amerikai és egyéb külföldi tartalom sugárzását kanadai televízió- és rádióállomásokon.
A Can-Con az 1970-es évekre jellemző, a Pierre Trudeau liberális kormánya által is támogatott kanadai nemzeti identitástudat és hazafiasság erősödésének szülöttje. Pierre Juneau, a CRTC elnöke nyilvánosan is felszólalt az úgynevezett „amerikai szórakozási gyárak” ellen, mondván a „kanadai tartalom legyen kanadai.” A Can-Con előírása szerint a kanadai műsoroknak a televíziós tartalom 60 százalékát kell elérnie, míg az este hét óra és éjfél között sugárzott programok kötelező „hazai” aránya 50 százalék.ix A CRTC azonban nem kötelezi a magántulajdonú televíziókat a minőségi kulturális, vagy akár szórakoztató programok hazai gyártására, éppen ezért a Can-Con szabályozásnak megfelelő hazai tartalom jelentős része „olcsó” híradókból és egyéb hírműsorokból áll.
A Can-Con szabályozás a rádiókra is vonatkozik, azonban a „hazai tartalom” definíciója meglehetősen széleskörű. A rádiós frekvenciákra vonatkozó Can-Con szabályt „MAPL rendszernek” (Music, Artist, Performance and Lyrics – Zene, Előadó, Előadás és Dalszöveg) ismerik a médiavilágban. A MAPL szerint a hullámhosszakon lejátszott zene 35 százaléka kanadai kell, hogy legyen.
De mégis, hogyan lehet megkülönböztetni a kanadai és amerikai zenét, amikor Leonard Cohen, a legendás kanadai zeneszerző-énekes, az Egyesült Államokban írta legismertebb számait? Cohen egyik világsikerként ismert dalát, az 1984-ben írt Hallelujah-t a New York-i Royalton szálloda egyik szobájának szőnyegén alsónadrágban heverve komponálta.x A MAPL szerint, azonban Cohen szerzeményei kétségkívül hazai „terméknek” minősülnek. A MAPL szabály kanadainak deklarál minden olyan alkotást, melyet kanadai állampolgár, vagy Kanadában legalább hat hónapig életvitelszerűen tartózkodó zeneszerző készített, vagy ha a rádión lejátszott felvétel egy Kanadában tartott élő koncert tartalmát rögzíti. Ezen kívül szintén „kanadainak” számíthat az a szám, amely csak részben elégíti ki a fent említett kritériumokat, amennyiben 1972 előtt íródott.xi
1972-es hatálybalépése óta a MAPL szabályozás egyre szigorúbbá vált, és volt, amikor botránnyá fajult a CRTC által való alkalmazása. Például a CRTC 1994-en kijelentette, hogy az Ontario-tartománybeli Kingstonban született Bryan Adams „Everything I do” című száma nem kanadai, mivel Adams szerzőtársa nem volt kanadai állampolgár, amire a nemzetközileg ismert rockénekes a testület azonnali felszámolását javasolta.xii Adams azzal érvelt, hogy teljesen elképzelhetetlen, hogy az Egyesült Királyság egyik állami szerve kijelentse, számára Elton John nem eléggé „brit”.
Egy későbbi visszaemlékezésben Juneau bevallotta, hogy a CRTC jelentős ellenzéssel szembesült, amikor hatályba léptek a Can-Con szabályok. A magántulajdonú televíziós állomásoknál sokan nem értették, hogy miért kellett korlátozni a népszerű és olcsón beszerezhető amerikai műsorokat, melyeket drágább és feltehetően kisebb nézettségű kanadai programokkal kellett felváltani. Juneau szerint mégis fontos lépés volt a média „kanadaizálása”, akárcsak az a 150 millió dolláros befektetés is, aminek köszönhetően az addig túlnyomóan amerikai és brit kézben lévő kábelcsatornák kanadai tulajdonú állomások lettek.xiii
Ellenben
a magyarországi
médiaszabályozással, Kanadában
az állami
irányításnak és a
független, illetve
a versenyszféra által vezényelt
önszabályozásnak egyaránt
szerepe van. A CRTC leginkább a kanadai tartalom
védelmében
érdekelt, illetve a közszolgálati
adók közvetlen
szabályozásában. Ugyanakkor a
CBSC-nek komoly, nélkülözhetetlen
szerepe van több mint 700
magántulajdonú rádió-
és
televízióállomás
felügyeletében. A két külön
testület
bizonyos egyensúlyt teremt az állami
és a magánszektor
szerepvállalása között és
a konszenzus-építésre helyezheti a
hangsúlyt, amikor vitatott döntések
születnek. Ezzel ellentétben
a magyarországi NMHH meglehetősen
széleskörű hatalmat biztosít
a kormánypárt által delegált
testületi tagoknak és szinte
egyáltalán nem ösztönzi az
önszabályozást. Pedig éppen a
kanadai Dire Straits-vita mutatja, hogy az
önszabályozás akár
olyan szigorúan is értelmezheti a
hatályban lévő
médiatörvényeket, hogy pont az
állami médiatanács válhat a
sajtószabadság és a
szólásszabadság leghangosabb
és
legelkötelezettebb
védelmezőjévé.
Lábjegyzetek
i Kaslik Péter, “Igazságot Magyarországnak,” Magyar Krónika, (http://www.magyarkronika.com/kanadai_hirek/2011/0206.html).
ii “NDP questions qualifications of government's CRTC appointee,” Postmedia News, 2011 február 11, (http://communities.canada.com/shareit/blogs/politics/archive/2011/02/07/ndp-questions-qualifications-of-government-s-crtc-appointee.aspx ).
iii “’Money for Nothing’ Review Needed: CRTC,” CBC, 2011 január 21 (http://www.cbc.ca/arts/music/story/2011/01/21/crtc-dire-straits-money-for-nothing.html ).
iv “Use of Derogatory Word for Gays in a Song Breaches Broadcast Codes,” CBSC, January 12, 2011, (http://www.cbsc.ca/english/documents/prs/2011/110112.php )
v “The Special Role of the CBSC,” CBSC, (http://www.cbsc.ca/english/about/role.php ).
vi “Canadian Association of Broadcasters’ Equitable Portrayal Code,” CBSC (http://www.cbsc.ca/english/codes/epc.php#clause1) .
vii “CAB Violence Code—Scheduling,” CBSC, (http://www.cbsc.ca/english/codes/violence.php#Scheduling ).
viii “Guardian of the Airwaves,” CBC (http://www.cbc.ca/news/background/crtc/)
ix „Building on Success—Canadian Content”, CRTC, (http://www.crtc.gc.ca/eng/archive/1999/PB99-97.HTM#t6 )
x „Hail, Hail, Rock n’ Roll,--Laura Barton on Leonard Cohen’s Hallelujah,” The Guardian (2008. December 19) (http://www.guardian.co.uk/music/2008/dec/19/leonard-cohen-hallelujah-christmas)
xi“ The MAPL System—Defining a Canadian Song,” CRTC, (http://www.crtc.gc.ca/eng/INFO_SHT/R1.htm )
xii „Ruling the Airwaves--The CRTC and Canadian Content” CBC (http://archives.cbc.ca/economy_business/the_media/topics/1150-6306/ )
xiii Pierre Juneau, „Tribute: Harry J. Boyle”, Friends of Canadian Broadcasting, (http://www.friends.ca/news-item/898 ).